A kutya háziasítása A kutya háziasítása körülbelül a középső kőkorszakra - i.e.8000-re - tehető. Az erre vonatkozó legrégebbi leletek, csontmaradványok a Keleti-tenger menti Kjökkenmöddingerekből (az újabb kőkori ember konyhahulladék halmai) származnak, ahol hamuból, szénből, csont- és kőeszközökből, tömérdek lerágott csontból, halak szálkáiból és elfogyasztott kagylók, csigák milliói héjából, házából dombok alakultak ki. A kutatások során megállapították hogy a csontok majdnem 90%-a szarvas, őz és vaddisznótól származik, de előfordulnak róka, farkas, medve, hiúz, menyét, sün, hód, fóka csontjai is. A madárcsontok többnyire vízimadaraktól származnak. A leletek nyomán megállapítható hogy az állattenyésztésnek ekkor még semmi nyoma nem volt. Az egyedüli háziállat a kutya volt, mely jókora számban fordulhatott elő. Később a cölöpépítmények maradványaiban is találtak kutyacsontokat.
SZIKLARAJZ EGYIPTOMI ÁBRÁZOLÁS EGYIPTOMI KUTYAFAJTÁK ASSZÍR ÁBRÁZOLÁS Az ember és a kutya között tehát egyfajta társulás történt melyből számtalan értékes előny is származott az emberiségre. A kutya különleges képességeit a legrégebbi időktől kezdve egészen napjainkig felhasználja, igénybe veszi, értékesíti az ember. További oldalak: |
|